7.fejezet Átváltozás

Hello!Meghoztam az új fejezetet ami szerintem kicsit unalmas lett.Nagyon sajnálom de jővőhéten nem lesz új fejezet mivel 10 napig jönnek vendégek és nem,hogy irni nem tudok de még gép közelébe sem fogok kerülni.Próbálok majd 30-an irni de lehetséges,hogy 31-én vagy 1-én lesz friss.Nagyon nagyon sajnálom.Na de jo olvasást és lécci most is nyomjatok rá a TETSZIK gombra.Nagyon szépen köszönöm a 4 TETSZIKET és a 2 komit:Binakanak es Cara-nak<3.Jó olvasást.Puszi:Dalcsok:X



Reggel kaparó torokkal ébredtem fel.Nagyon szomjas voltam és csak most jöttem rá,hogy szinte 1 napja nem ittam vért.A pincébe vettem az irányt a titkos hütőhöz amiben a véréstasakokat tároljuk.Kivettem egyet majd leültem és nyugodtan elkortyolgattam.A vér ize csodálatos volt és minden kortyal egyre többet akartam,igy magamhoz vettem még egy tasakot.A korházi vér ugyan nem olyan mint a friss embervér de muszály betelnem ezzel.Mystic Falls-ban nem gyilkolhatok.Mikor megittam a vért lezuhanyoztam és fogat mostam aztán felöltöztem.A tegnap esti emlékek jutottak eszembe és azonnal elvörösödtem.Beszélni akartam Roxette-l igy bekopogtattam hozzá de senki sem válaszolt.Bementem.Senki sem volt a szobában aztán eszembe jutott,hogy ma van Caroline temetése és biztosan elment Matt-el.Tudta jól,hogy én nem birtam volna elmenni még egy temetésre.Túl sokan voltam már.Túl sok szerettemet vesztettem el.Nem birtam volna ki még egy temetést.Ahogy a szoba közepén álltam megszólalt a csengő.Leszáguldottam a lépcsőn és Zachary-vel találtam szembe magam:

-Te meg mi a francot csinálsz itt?-kérdeztem felháborodva.

-Gondoltam benézek mivel mindenki a temetésen van.-kacsintott rám majd beljebb jött.

-És te miért nem vagy ott?-sohajtottam majd bezártam az ajtót.Zachary nem szégyenlősködött és azonnal helyet foglalt a kanapén.

-Mondjuk azért mert senki nem ismer.-kacsintott és megpaskolta a mellette lévő helyet.Mivel nem akartam a szoba közepén állni mint valami idióta leültem a kanapéra de távolabb Zachary-től.

-Eléggé kielégitő válasz,de mondd csak,mi az igazi okod?Mert nem hiszem,hogy csak úgy ide jöttél és beszélgetni akarsz egy veszélyes vámpirral.-hajoltam közel hozzá majd kivillantottam a vámpirfogaimat.Zachary arcára egy pillanatig őszinte döbbenet ült ki majd mosolyogni kezdett.

-Látom hamar vág az eszed!De egy vámpirtól mit is vártam?-kérdezte ironikusan.-Igazábol beszélgetni jöttem de nem mindennapi dolgokról.Meg akarom tudni,hogyan változtál át és hogy pontosan mi vagy,mert az biztos,hogy több vagy mint vámpir.-suttogta es ő is közelebb hajolt hozzám.

-Te most viccelsz velem?-röhögtem de Zachary megrázta a fejét.-Mégis mi a fenét gondolsz,hm?Vámpirvadász vagy és még annyit sem tudsz,hogy egy vampirtól ne kérdezz ilyen dolgokat?Egy vámpir számára ez maganügy és senkinek nincs joga ezt megtudni.-orditottam majd felálltam a kanapéről.Zachary is felállt és az ajtó felé vette az irányt.Fogalmam sincs,hogy mi ütött belém de egyszercsak lenyugodtam és igy szóltam:

-Zachary,várj!-mondtam.-Talán elmondhatom neked a történteket.De figyelmeztetlek,hogy ha valakinek el mered mondani azonnal megöllek és azt is akinek elmondtad.-suttogtam.Zachary az ajtónál időzött majd visszaült a helyére.Egyszerűen nem tudom,hogy mi ütött belém,de nem tudtam nemet mondani.

-Kezdheted!-nézett mélyen a szemeimbe Zachary.

                                              *****


Klaus volt mindennek az elkövetője.2 évvel ezelőtt Klaus megölte a szüleimet.Akkoriban még Los Angeles-ben éltem és nem tudtam,hogy mi is vagyok valójában.Egyik éjszaka hazafele tartottam egy buliból és megtaláltam a szüleimet meghalva.Később ide költöztem és a nénikémmel éltem.Megismerkedtem egy Damon nevű vámpirral és egymásba szerettünk de Klaus mindig akadályok elé állitott minket.Később megölte a nénikémet is.Azután rájöttem,hogy boszorkany vagyok.Felfedeztem,hogy van egy nővérem is Angelica aki sok évvel ezelőtt eltünt és Klaus fogjul ejtette de valahogyan megszökött.Elöször nagyon kedves volt de aztán kiderült,hogy egy gonosz kis ribanc lett belőlle aki Klaus szeretője lett és ő is boszorkány.Ezutan Klaus atváltozatta vámpirra a legjobb baratnőmet.Aztán itt van Elena.Ő egy Katerine nevű vámpir hasommása aki nagyon kellett Klaus-nak.Ha megöli őt,egy vérfarkast és egy vámpirt akkor hibrid lesz azaz félig vámpir félig vérfarkas.Klaus elrabolt és kényszeritett,hogy vegyek részt egy rituálén amin mindezt megteszi.Ha nem tettem volna meg akkor megölt volna mindenkit,köztuk Damon-t is.Igy megcsináltam.Caroline volt a vampir áldozat,Tyler Caroline szerelme volt a vérfarkas és Elena meg a hasommás.Kezdetben miden simán ment,bár Tyler meghalt.Majd Caroline következett de egyszercsak elengedte es helyette Damon-t ölte meg.Láttam ahogy megöli.Ahogyan kitépi a szivét a testéből majd éles fájdalmat éreztem a hátamban és megláttam Angelica-t egy tőrrel a kezében.Leszúrt engem.Még láttam ahogyan Klaus iszik Elena-ból majd elsötétült minden.
Álmomban égtem és pokolian fájt mindenem.Egyszerűen nem birtam itt maradni igy elmentem New York-ba.Először nem volt ott nekem senki,hogy megtanitson uralkodni magamon igy halomra öltem az embereket.Fiatalokat és öregeket.Majd megismertem Roxette-t.Ő takaritotta el utánnam a hullákat,hogy senki se fogjon gyanút.Közben meg nagyon jó barátnők lettünk.Megtanitott uralkodni magamon és megtanitotta azt,hogy hogyan legyek még erősebb.Aztán eltökeltem,hogy majd egyszer mikor több erőm lesz megölöm Klaus-t.Aztán az egyik este SMS-t kaptam Elena-tól aki segitséget kért tőllem igy idejöttem,de senki sem ismer mert más arcot vettem fel.Ez a töténet.-sóhajtottam.

                   ***

-Szóval akkor te vámpir-boszorkány vagy?-kérdezdte megdöbbenve Zachary.Eddig siri csöndben hallgatta a történteket.

-Igen.-bologattam.

-Még soha nem hallottam ilyesmiről.-mondta csodálkozva.

-Hidd el,jobb lett volna ha nem is tudod.Ha valaki ezt megtudja meghalunk.Klaus semmi képpen sem tudhatja meg.Én akarom megölni őt és Angelica-t.Látni akarom,hogy szenvednek,érezni akarom a fájdalmukat.-suttogtam.

-Talán nem ez lesz a...-hadarta de én nem engedtem,hogy befejezze.

-Ök is megölték mindenkit akit szerettem.Mindenkit.Miért ne öljem most meg őket?-orditottam megint.Zachary nem mondott semmit.

-Ideje indulnom.Köszönöm,hogy megosztottad velem ezt az egészet és ne félj nem fogom elmondani senkinek.-mondta majd kinyitotta az ajtót.Már fel akartam menni a szobámba mikor utánnam kiálltott:

-Alexandra?

-Hm?-fordultam vissza.

-Sajnálom ami történt.-motyogta majd bezárta az ajtót.

-Köszönöm.-suttogtam és felmentem az emeletre.