6.fejezet Az árnyék

Hello! Na hoztam az új fejezetet ami már a 6..A 6-ról tudni kell,hogy a kedvenc számom.Amúgy kérlek szépen ha olvasáttok a fejezeteket:nem muszály véleményt irni csak nyomjatok rá a TETSZETT gombra mert nagyon sokat jelentene nekem.Na jó olvasásat.Puszi:Dalcsok:X

Zachary felhivta a rendőrséget és a mentőket mig mi az utolsó simitásokat végeztük a környéken.A fákat szépen megtisztitottuk és Caroline belső szerveit a folyóba dobtuk.Pár pillanat múlva megérkezett a seriff azaz Caroline anyukája.

-Hol van a lányom?-kérdezte feldultan.

-Jobb lenne ha nem látná..-tiltakoztam de a seriff keményen félrelökött az útból és megpillantotta Caroline-t.

-Uramisten.-zokogott fel majd erősen magához ölelte élettelen lányát.Könnyek kezdtek gyülni a szememben ezért elfordultam és gyorsan megszabadultam töllük.Nem szerettem volna ha valaki sirni lát.Zachary és Roxette a két oldalamon álltak és ők is elforditották Caroline-ról a tekintetüket.Éppen vissza akartam fordulni mikor egy újjabb kocsi tünt fel a seriff kocsija mellett.Elena,Bonnie,Vanessa és Stefan szállt ki belőlle.

-Egy szót se arról,hogy kik vagyunk különben meghalsz.-suttogtam Zachary-nek.Tudtam,hogy tartani fogja a száját.Még ő sem kockáztatnű meg a halálát.

-Sophia,Roxette ti meg mit kerestek itt?És hol van Caroline?-kérdezősködött Elena.Soha sem szerettem a kiváncsi énjét.Olyankor mindig csak kérdezősködni tudott mást nem.

-Mi találtuk meg Caroline-t.-suttogtam.Elena Caroline és a seriff felé vette az irányt de én megmarkoltam a karját és nem engedtem el.Nem akartam,hogy úgy lássa.

-Alexandra engedj el.Látni akarom.Engedj el.-visitozott majd elkezdte ököllel ütni a karomat.Nem tehettem mást mint elengedtem de én is vele tartottam Caroline holtestéhez.A seriff még mindig a lánya mellett zokogott.Elena mikor meglátta a lányt nem szólt egy szót sem csak bámult maga elé bambán.

-Gyere,nem kell ezt nézned.-szólt Stefan majd elvonszolta Elena-t.Körülnéztem.Elena éppen a kocsiban volt.Stefan adott neki egy kis vizet,hogy megnyugodjon de nem nagyon segitett rajta.Vanessa valahova eltűnt mert nem láttam sehol.Bonnie az egyik fának dőlve sirt és próbált mélyeket lélegezni nehogy elájujjon.Roxette és Zachary éppen a rendőrökkel beszélt.Totális volt a káosz.Jobbnak láttam lelépni innen.Az erdő felé vettem az irányt.Belélegeztem a friss éjszakai levegőt és egy pillanatra mindent kizártam az agyamból.Nem akartam semmire sem gondolni egy ideig.Mikor már az erdő közepénél jártam,megtorpantam.A különös érzés,hogy valaki figyel megint felerősödött.Sietősebbre vettem a lépteimet,hogy minnél gyorsabban kiérjek az erdőből.Már bántam,hogy ezt az útat választottam.Valaki motoszkált a hátam mögött ezért megfordultam és egy árnyékot láttam a fák között.

-Haho,ki vagy?-orditottam oda neki de az árnyék meg sem mozdult.Lassan felé vettem az irányt.A sötétségben messziről nem látszott az árnyék arca de a testartása olyan ismerősnek tűnt.Centiről-centire haladtam,hogy ha a külnönös árnyék támadni készülne akkor harcolhassak.Egyre közelebb értem az árnyékhoz majd az arcát is megpillantottam.A vér megfagyott az ereimben és levegő után kezdtem kapkodni.Damon volt az az árnyék.De hiszen ő meghalt.Láttam ahogyan meghalt.Sietőssebre vettem a lépteimet.Damon még mindig ott állt de meg sem mozdult.Bódultan és kiszáradt torokkal mentem Damon felé de ahogy mégközelebb értem hozzá eltűnt.Olyan volt mint ha ott sem lett volna.De ott volt.Láttam.

-Damon?-orditottam magambol kikelve.Nem jött válasz.Egyre beljebb és beljebb mentem az erdőben és a nevét kiáltoztam de senki sem válaszolt.Kezdtem becsavarodni.Jobbnak láttam ha visszamegyek.Az erdő szélén sétáltam mikor megint megéreztem,hogy valaki van a hátam mögött.

-Eltévedtünk?-jött ki Klaus a fák közül.Mint mindig most is idiótán vigyorgott,legszivesebben felpofoztam volna.Hogy tud mosolyogni mikor most ölte meg Caroline-t?De szerintem neki már mindennapos az ölés.Ő ezt már játéknak tekinti.

-Nem.Éppen hazafelé sétálok.-mutattam abba az irányba amerre a házam van.Klaus közelebb jött hozzám.

-Elkisérhetlek?-kacsintott majd a kezét nyújtotta.Legszivesebben le vágtam volna minden ujját de először muszály volt megtudnom,hogy mit relyteget előllem.Nagy undorral de megfogtam a kezét.

-Milyen volt az estéd?-kérdezte.

-Kicsit hosszú.-válaszoltam tömören.

-Miért vagy ilyen feldúlt?Talán valamit rosszul csinálok?-nézett magán végig.

-Nem,semmi baj.Csak mint mondtam,hosszú volt az este.-mondtam kicsit élesebben mint kellett volna.Klaus felhúzta a szemöldöket.

-Honnan költöztetek ide?-sanditott rám.

-New York-ból.A szüleink..nos,a szüleink elég elfoglaltak és nem törödtek velünk.Még az sem érdekelte őket,hogy ide utazunk.Adtak pénzt majd újra belevetették magukat a munkájukba.-sóhajtottam.Ezt a történetet csak és kizárólag Klaus számára találtam ki.

-Szomorú.-bólogatott.

-Az.-suttogtam.Reméltem,hogy Klaus bevette a történetet.

-De,hogy mondjak egy vidámabb dolgot...Holnapután bált tartok a házamban és ott lesz mindenki Mystic Falls-ból.Lennél te a párom?-kérdezte.Alig kaptam levegőt.A kezem aprókat remegett.

-Igen..-suttogtam bizonytalanul.

-Remek.Holnapután 8-kor az egyik testvérem eljön érted a kocsijával.Nyugi meg fogod ismerni.Légy csinos.-mosolygott rám majd elengedte a kezem.Csak ekkor vettem észre,hogy a házam előtt állok.Idegességemben alig tudtam kinyitni az ajtót majd mikor végre sikerült,olyan erősen csaptam be,hogy a mellette álló kép leesett a falról.

-Picsába.-téptem a hajam majd feltrappoltam a fürdőszobába.A kezembe hideg vizet csorgattam majd az egészet az arcomra locsoltam.Ruhástól álltam be a zuhany alá.Hogyan mondthattam igent annak a hülye Klaus-nak?Addig folytattam magamra a vizet mig a ruháim teljesen a testemre tapadtak.Ledobtam őket a földre és meztelenül indultam el a szobámba keresni valami száraz ruhát.Ahogy a szekrényemben turkáltam egyszercsak kinyilt az ajtó és Roxette meg Matt állt előttem.

-A francba.-kaptam magam elé a kezeim.Matt elvörösödött,Roxette meg kitessékelte a szobából.Úgylátszik a mai nem az én napom.