2012. július 16., hétfő

7.fejezet Átváltozás


Hello!Meghoztam az új fejezetet ami szerintem kicsit unalmas lett.Nagyon sajnálom de jővőhéten nem lesz új fejezet mivel 10 napig jönnek vendégek és nem,hogy irni nem tudok de még gép közelébe sem fogok kerülni.Próbálok majd 30-an irni de lehetséges,hogy 31-én vagy 1-én lesz friss.Nagyon nagyon sajnálom.Na de jo olvasást és lécci most is nyomjatok rá a TETSZIK gombra.Nagyon szépen köszönöm a 4 TETSZIKET és a 2 komit:Binakanak es Cara-nak<3.Jó olvasást.Puszi:Dalcsok:X



Reggel kaparó torokkal ébredtem fel.Nagyon szomjas voltam és csak most jöttem rá,hogy szinte 1 napja nem ittam vért.A pincébe vettem az irányt a titkos hütőhöz amiben a véréstasakokat tároljuk.Kivettem egyet majd leültem és nyugodtan elkortyolgattam.A vér ize csodálatos volt és minden kortyal egyre többet akartam,igy magamhoz vettem még egy tasakot.A korházi vér ugyan nem olyan mint a friss embervér de muszály betelnem ezzel.Mystic Falls-ban nem gyilkolhatok.Mikor megittam a vért lezuhanyoztam és fogat mostam aztán felöltöztem.A tegnap esti emlékek jutottak eszembe és azonnal elvörösödtem.Beszélni akartam Roxette-l igy bekopogtattam hozzá de senki sem válaszolt.Bementem.Senki sem volt a szobában aztán eszembe jutott,hogy ma van Caroline temetése és biztosan elment Matt-el.Tudta jól,hogy én nem birtam volna elmenni még egy temetésre.Túl sokan voltam már.Túl sok szerettemet vesztettem el.Nem birtam volna ki még egy temetést.Ahogy a szoba közepén álltam megszólalt a csengő.Leszáguldottam a lépcsőn és Zachary-vel találtam szembe magam:

-Te meg mi a francot csinálsz itt?-kérdeztem felháborodva.

-Gondoltam benézek mivel mindenki a temetésen van.-kacsintott rám majd beljebb jött.

-És te miért nem vagy ott?-sohajtottam majd bezártam az ajtót.Zachary nem szégyenlősködött és azonnal helyet foglalt a kanapén.

-Mondjuk azért mert senki nem ismer.-kacsintott és megpaskolta a mellette lévő helyet.Mivel nem akartam a szoba közepén állni mint valami idióta leültem a kanapéra de távolabb Zachary-től.

-Eléggé kielégitő válasz,de mondd csak,mi az igazi okod?Mert nem hiszem,hogy csak úgy ide jöttél és beszélgetni akarsz egy veszélyes vámpirral.-hajoltam közel hozzá majd kivillantottam a vámpirfogaimat.Zachary arcára egy pillanatig őszinte döbbenet ült ki majd mosolyogni kezdett.

-Látom hamar vág az eszed!De egy vámpirtól mit is vártam?-kérdezte ironikusan.-Igazábol beszélgetni jöttem de nem mindennapi dolgokról.Meg akarom tudni,hogyan változtál át és hogy pontosan mi vagy,mert az biztos,hogy több vagy mint vámpir.-suttogta es ő is közelebb hajolt hozzám.

-Te most viccelsz velem?-röhögtem de Zachary megrázta a fejét.-Mégis mi a fenét gondolsz,hm?Vámpirvadász vagy és még annyit sem tudsz,hogy egy vampirtól ne kérdezz ilyen dolgokat?Egy vámpir számára ez maganügy és senkinek nincs joga ezt megtudni.-orditottam majd felálltam a kanapéről.Zachary is felállt és az ajtó felé vette az irányt.Fogalmam sincs,hogy mi ütött belém de egyszercsak lenyugodtam és igy szóltam:

-Zachary,várj!-mondtam.-Talán elmondhatom neked a történteket.De figyelmeztetlek,hogy ha valakinek el mered mondani azonnal megöllek és azt is akinek elmondtad.-suttogtam.Zachary az ajtónál időzött majd visszaült a helyére.Egyszerűen nem tudom,hogy mi ütött belém,de nem tudtam nemet mondani.

-Kezdheted!-nézett mélyen a szemeimbe Zachary.

                                              *****


Klaus volt mindennek az elkövetője.2 évvel ezelőtt Klaus megölte a szüleimet.Akkoriban még Los Angeles-ben éltem és nem tudtam,hogy mi is vagyok valójában.Egyik éjszaka hazafele tartottam egy buliból és megtaláltam a szüleimet meghalva.Később ide költöztem és a nénikémmel éltem.Megismerkedtem egy Damon nevű vámpirral és egymásba szerettünk de Klaus mindig akadályok elé állitott minket.Később megölte a nénikémet is.Azután rájöttem,hogy boszorkany vagyok.Felfedeztem,hogy van egy nővérem is Angelica aki sok évvel ezelőtt eltünt és Klaus fogjul ejtette de valahogyan megszökött.Elöször nagyon kedves volt de aztán kiderült,hogy egy gonosz kis ribanc lett belőlle aki Klaus szeretője lett és ő is boszorkány.Ezutan Klaus atváltozatta vámpirra a legjobb baratnőmet.Aztán itt van Elena.Ő egy Katerine nevű vámpir hasommása aki nagyon kellett Klaus-nak.Ha megöli őt,egy vérfarkast és egy vámpirt akkor hibrid lesz azaz félig vámpir félig vérfarkas.Klaus elrabolt és kényszeritett,hogy vegyek részt egy rituálén amin mindezt megteszi.Ha nem tettem volna meg akkor megölt volna mindenkit,köztuk Damon-t is.Igy megcsináltam.Caroline volt a vampir áldozat,Tyler Caroline szerelme volt a vérfarkas és Elena meg a hasommás.Kezdetben miden simán ment,bár Tyler meghalt.Majd Caroline következett de egyszercsak elengedte es helyette Damon-t ölte meg.Láttam ahogy megöli.Ahogyan kitépi a szivét a testéből majd éles fájdalmat éreztem a hátamban és megláttam Angelica-t egy tőrrel a kezében.Leszúrt engem.Még láttam ahogyan Klaus iszik Elena-ból majd elsötétült minden.
Álmomban égtem és pokolian fájt mindenem.Egyszerűen nem birtam itt maradni igy elmentem New York-ba.Először nem volt ott nekem senki,hogy megtanitson uralkodni magamon igy halomra öltem az embereket.Fiatalokat és öregeket.Majd megismertem Roxette-t.Ő takaritotta el utánnam a hullákat,hogy senki se fogjon gyanút.Közben meg nagyon jó barátnők lettünk.Megtanitott uralkodni magamon és megtanitotta azt,hogy hogyan legyek még erősebb.Aztán eltökeltem,hogy majd egyszer mikor több erőm lesz megölöm Klaus-t.Aztán az egyik este SMS-t kaptam Elena-tól aki segitséget kért tőllem igy idejöttem,de senki sem ismer mert más arcot vettem fel.Ez a töténet.-sóhajtottam.

                   ***

-Szóval akkor te vámpir-boszorkány vagy?-kérdezdte megdöbbenve Zachary.Eddig siri csöndben hallgatta a történteket.

-Igen.-bologattam.

-Még soha nem hallottam ilyesmiről.-mondta csodálkozva.

-Hidd el,jobb lett volna ha nem is tudod.Ha valaki ezt megtudja meghalunk.Klaus semmi képpen sem tudhatja meg.Én akarom megölni őt és Angelica-t.Látni akarom,hogy szenvednek,érezni akarom a fájdalmukat.-suttogtam.

-Talán nem ez lesz a...-hadarta de én nem engedtem,hogy befejezze.

-Ök is megölték mindenkit akit szerettem.Mindenkit.Miért ne öljem most meg őket?-orditottam megint.Zachary nem mondott semmit.

-Ideje indulnom.Köszönöm,hogy megosztottad velem ezt az egészet és ne félj nem fogom elmondani senkinek.-mondta majd kinyitotta az ajtót.Már fel akartam menni a szobámba mikor utánnam kiálltott:

-Alexandra?

-Hm?-fordultam vissza.

-Sajnálom ami történt.-motyogta majd bezárta az ajtót.

-Köszönöm.-suttogtam és felmentem az emeletre.

2012. július 9., hétfő

6.fejezet Az árnyék


Hello! Na hoztam az új fejezetet ami már a 6..A 6-ról tudni kell,hogy a kedvenc számom.Amúgy kérlek szépen ha olvasáttok a fejezeteket:nem muszály véleményt irni csak nyomjatok rá a TETSZETT gombra mert nagyon sokat jelentene nekem.Na jó olvasásat.Puszi:Dalcsok:X



Zachary felhivta a rendőrséget és a mentőket mig mi az utolsó simitásokat végeztük a környéken.A fákat szépen megtisztitottuk és Caroline belső szerveit a folyóba dobtuk.Pár pillanat múlva megérkezett a seriff azaz Caroline anyukája.

-Hol van a lányom?-kérdezte feldultan.

-Jobb lenne ha nem látná..-tiltakoztam de a seriff keményen félrelökött az útból és megpillantotta Caroline-t.

-Uramisten.-zokogott fel majd erősen magához ölelte élettelen lányát.Könnyek kezdtek gyülni a szememben ezért elfordultam és gyorsan megszabadultam töllük.Nem szerettem volna ha valaki sirni lát.Zachary és Roxette a két oldalamon álltak és ők is elforditották Caroline-ról a tekintetüket.Éppen vissza akartam fordulni mikor egy újjabb kocsi tünt fel a seriff kocsija mellett.Elena,Bonnie,Vanessa és Stefan szállt ki belőlle.

-Egy szót se arról,hogy kik vagyunk különben meghalsz.-suttogtam Zachary-nek.Tudtam,hogy tartani fogja a száját.Még ő sem kockáztatnű meg a halálát.

-Sophia,Roxette ti meg mit kerestek itt?És hol van Caroline?-kérdezősködött Elena.Soha sem szerettem a kiváncsi énjét.Olyankor mindig csak kérdezősködni tudott mást nem.

-Mi találtuk meg Caroline-t.-suttogtam.Elena Caroline és a seriff felé vette az irányt de én megmarkoltam a karját és nem engedtem el.Nem akartam,hogy úgy lássa.

-Alexandra engedj el.Látni akarom.Engedj el.-visitozott majd elkezdte ököllel ütni a karomat.Nem tehettem mást mint elengedtem de én is vele tartottam Caroline holtestéhez.A seriff még mindig a lánya mellett zokogott.Elena mikor meglátta a lányt nem szólt egy szót sem csak bámult maga elé bambán.

-Gyere,nem kell ezt nézned.-szólt Stefan majd elvonszolta Elena-t.Körülnéztem.Elena éppen a kocsiban volt.Stefan adott neki egy kis vizet,hogy megnyugodjon de nem nagyon segitett rajta.Vanessa valahova eltűnt mert nem láttam sehol.Bonnie az egyik fának dőlve sirt és próbált mélyeket lélegezni nehogy elájujjon.Roxette és Zachary éppen a rendőrökkel beszélt.Totális volt a káosz.Jobbnak láttam lelépni innen.Az erdő felé vettem az irányt.Belélegeztem a friss éjszakai levegőt és egy pillanatra mindent kizártam az agyamból.Nem akartam semmire sem gondolni egy ideig.Mikor már az erdő közepénél jártam,megtorpantam.A különös érzés,hogy valaki figyel megint felerősödött.Sietősebbre vettem a lépteimet,hogy minnél gyorsabban kiérjek az erdőből.Már bántam,hogy ezt az útat választottam.Valaki motoszkált a hátam mögött ezért megfordultam és egy árnyékot láttam a fák között.

-Haho,ki vagy?-orditottam oda neki de az árnyék meg sem mozdult.Lassan felé vettem az irányt.A sötétségben messziről nem látszott az árnyék arca de a testartása olyan ismerősnek tűnt.Centiről-centire haladtam,hogy ha a külnönös árnyék támadni készülne akkor harcolhassak.Egyre közelebb értem az árnyékhoz majd az arcát is megpillantottam.A vér megfagyott az ereimben és levegő után kezdtem kapkodni.Damon volt az az árnyék.De hiszen ő meghalt.Láttam ahogyan meghalt.Sietőssebre vettem a lépteimet.Damon még mindig ott állt de meg sem mozdult.Bódultan és kiszáradt torokkal mentem Damon felé de ahogy mégközelebb értem hozzá eltűnt.Olyan volt mint ha ott sem lett volna.De ott volt.Láttam.

-Damon?-orditottam magambol kikelve.Nem jött válasz.Egyre beljebb és beljebb mentem az erdőben és a nevét kiáltoztam de senki sem válaszolt.Kezdtem becsavarodni.Jobbnak láttam ha visszamegyek.Az erdő szélén sétáltam mikor megint megéreztem,hogy valaki van a hátam mögött.

-Eltévedtünk?-jött ki Klaus a fák közül.Mint mindig most is idiótán vigyorgott,legszivesebben felpofoztam volna.Hogy tud mosolyogni mikor most ölte meg Caroline-t?De szerintem neki már mindennapos az ölés.Ő ezt már játéknak tekinti.

-Nem.Éppen hazafelé sétálok.-mutattam abba az irányba amerre a házam van.Klaus közelebb jött hozzám.

-Elkisérhetlek?-kacsintott majd a kezét nyújtotta.Legszivesebben le vágtam volna minden ujját de először muszály volt megtudnom,hogy mit relyteget előllem.Nagy undorral de megfogtam a kezét.

-Milyen volt az estéd?-kérdezte.

-Kicsit hosszú.-válaszoltam tömören.

-Miért vagy ilyen feldúlt?Talán valamit rosszul csinálok?-nézett magán végig.

-Nem,semmi baj.Csak mint mondtam,hosszú volt az este.-mondtam kicsit élesebben mint kellett volna.Klaus felhúzta a szemöldöket.

-Honnan költöztetek ide?-sanditott rám.

-New York-ból.A szüleink..nos,a szüleink elég elfoglaltak és nem törödtek velünk.Még az sem érdekelte őket,hogy ide utazunk.Adtak pénzt majd újra belevetették magukat a munkájukba.-sóhajtottam.Ezt a történetet csak és kizárólag Klaus számára találtam ki.

-Szomorú.-bólogatott.

-Az.-suttogtam.Reméltem,hogy Klaus bevette a történetet.

-De,hogy mondjak egy vidámabb dolgot...Holnapután bált tartok a házamban és ott lesz mindenki Mystic Falls-ból.Lennél te a párom?-kérdezte.Alig kaptam levegőt.A kezem aprókat remegett.

-Igen..-suttogtam bizonytalanul.

-Remek.Holnapután 8-kor az egyik testvérem eljön érted a kocsijával.Nyugi meg fogod ismerni.Légy csinos.-mosolygott rám majd elengedte a kezem.Csak ekkor vettem észre,hogy a házam előtt állok.Idegességemben alig tudtam kinyitni az ajtót majd mikor végre sikerült,olyan erősen csaptam be,hogy a mellette álló kép leesett a falról.

-Picsába.-téptem a hajam majd feltrappoltam a fürdőszobába.A kezembe hideg vizet csorgattam majd az egészet az arcomra locsoltam.Ruhástól álltam be a zuhany alá.Hogyan mondthattam igent annak a hülye Klaus-nak?Addig folytattam magamra a vizet mig a ruháim teljesen a testemre tapadtak.Ledobtam őket a földre és meztelenül indultam el a szobámba keresni valami száraz ruhát.Ahogy a szekrényemben turkáltam egyszercsak kinyilt az ajtó és Roxette meg Matt állt előttem.

-A francba.-kaptam magam elé a kezeim.Matt elvörösödött,Roxette meg kitessékelte a szobából.Úgylátszik a mai nem az én napom.

2012. július 2., hétfő

5.fejezet Tragédia


Hello!Itt vagyok és hoztam a frisset is.Hát én ezt a fejezetet nem igy terveztem de aztán igy alakult.Jó olvasást.Puszi:Dalcsok:X




-Hogy érted azt,hogy eltűnt?-álltam fel a székről.

-Úgy,hogy eltűnt.Beállitottam a fürdőszobába és nem volt ott senki.Aztán elmentem megnézni hátha valamelyik másik szobában van,de nem volt sehol.-hadarta Elena.Fogalmam sem volt,hogy hová mehetett Caroline.

-Okei,akkor jobb lenne ha megkeresnénk.Elena szerintem te még keresd itt bent.Én és Roxette pedig szétnézünk kint.-utasitottam.Elena elég gyanúsan méregetett de nem tudott érdekelni.

-Én Elena-val tartok!-mondta hirtelen Vanessa is.Elena-nak semmi kifogása nem volt ellene.Mikor elmentek keresni Caroline-t én Roxette-hez igyekeztem aki még mindig Matt-el dumált.

-Bocsi,hogy megzavarlak de velem kell jönnöd.-húztam el az asztal mellől.Matt kérdő pillantást vetett felém.

-Mi az?Hey,állj meg Alexandra.-ripakodott rám.Csak akkor engedtem el a kezét mikor kiértunk az ajtón.

-Tényleg,bocsi,hogy elrángattalak de az egyik barátnőm Caroline eltünt és úgyérzem,hogy valami nincs rendben az eltünésével kapcsolatban.-aggodalmaskodtam.

-Nincs semmi gond,de máskor ne húzz el úgy az asztaltól.Még rendesen el sem köszönhettem Matt-től na meg amugy is...-de nem tudta befejezni mert az árnyékok közül előlépett valaki.

-Hölgyeim?Segithetek valamiben?-kérdezte mosolyogva.A vámpirvadász volt az.Tudhattam volna,hogy ő rabolta el Caroline-t.

-Nem.Semmiben nem segithetsz.-mondtam nyájasan.Eszembe jutott a neve:Zachary.

-Ugyan hölgyeim.Miért vannak ilyenkor kint ha nem lenne segitségre szükségük?-kacsintott majd elindult felém.Hirtelen felindulásból tettem azt amit.Zachary felé vettem az irányt és olyan erősen vágtam egy fához,hogy az szinte kitört.Úgy látszik erre nem számitott.

-Te is vámpir vagy?-lepődőtt meg.

-Bizony.-mosolyogtam és belevágtam a fejét a fába.

-Az lehetetlen.Én megérzem a vámpirok jelenlétet és te nem vagy az.-suttogta.Még mindig mosollyal az arcomon szemléltem Zachary-t.Majd,hogy ő is lássa,hogy nem viccelek eltorzitottam az arcomat es kiengedtem a vámpirfogaimat.Zachary teljesen elképedt.Én meg csak nevettem.A vámpirvadász aki fél a vámpiroktól.

-Mondd csak,hol tartod a barátomat?Caroline-t?-szoritottam meg jobban a nyakát mire fulladozni kezdett.

-Alexandra,megölöd és akkor nem tudunk meg semmit.-tette a vállamra a kezét Roxette.Ő mindig is olyan jószivű volt.Sokkal jobb volt mint én.Alig pár centire de elendtem Zachary nyakát mire ő kicsit fellélegezhetett.

-Nem tudok semmilyen Caroline-rol.Sétáltam és megéreztem,hogy vámpirok vannak a közelben.Gondolom körülnézek de senkit sem találtam.Talán segithetnek nektek megkeresni a barátotokat...-de nem fojtathatta.

-Alexandra,Roxette?Itt vagytok?-hallottam meg Elena hangját.Amilyen gyorsan csak tudtunk magunkkal cipeltük Zachary-t az erdőbe,remélve,hogy ott nem találnak meg bennünket.

-Ha kiálltani mersz vagy megölni minket abban a percben átharapom a nyakadat.-suttogtam neki.-Megteszem,hidd el.-húztam végig az ujjam a nyakán amitől kicsit berezelt.

-És most,hogyan tovább?Hol észlelted azokat a vámpirokat?Amugy is,hogyan érzed meg őket?-kérdezgettem.Hihetetlen,hogy egy vámpirvadásztól kérdezgetek ilyeneket akit az előbb meg még akartam ölni.Eddig csak egy vámpirvadászt ismertem és az Alarick.Zachary viszont igazi seggfejnek látszott.

-A vámpirokat a hidnál észleltem de nem volt ott senki.Fogalmam sincs,hogyan érzem őket.Talán nekem is van valamilyen természetfeletti erőm.-mondta mire én ráléptem a lábára.

-Okei,akkor megnézzük a hidnál és ha nincs ott akkor te örködsz és mi addig Roxette-l körbejárjuk az erdőt.-parancsoltam.Az út a hidhoz szavak nélkül telt el.Néha Roxette meg-meg igazitotta szőke haját de semmi különös nem történt.A hid közelében már én is éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben,pedig ugyanúgy nézett ki mint eddig is.

-Gyere velem.-érintettem meg Roxette karját majd átvizsgáltuk a hid környékét mig Zachary az erdőt kutatta át.Nem találtunk semmit.

-Lányok,gyertek ide.Asszem találtam valamit.-orditotta Zachary mire azonnal odarohantunk és amit ott láttunk az maga volt a borzalom.Caroline volt a fához kötözve.Kibelezték.Talán az egész belsőszerve hiányzott.A belei a földön és a fán is megtalalhatók voltak.A fél haja hiányzott.Majdnem összeestem.Az a lány aki olyan csodálatos volt,megszünt.Caroline meghalt.Szörnyű halált halt.Zachary próbálta eltakarni az arcát kabátja ujjával.Szörnyű volt a bűz.

-Nézzétek.-intett Roxette Caroline szive fele.Azaz ahhoz a gödörhöz ahol a szivének kellett volna lennie.Egy papir volt benne.

-Drága,Elena.Ez az én ajándékom neked.Ha nem kerited elő Sophia-t minnél hamarabb akkor mások is igy végzik majd a szeretteid közül.Talán a szeretett Jenna nénikéd lesz a következő,vagy Jeremy vagy Stefan.Gondold meg jól az ajánlatom.Puszil:Klaus.-irta a papiron.Leejtettem a földre és ráköptem.Zachary kérdően pillantott rám.

-Mi van?-förmedtem rá.

-Szerintem el kéne takaritanunk mielőtt felhivnánk a rendőrséget.Nem szeretném ha valaki is ezt látná.-mogyogta Roxette mire mind a ketten bologattunk.Lassan el takaritottunk mindent amit lehetett,de annyira furcsa érzésem támadt.Olyan volt mintha valaki figyelne.