7.fejezet Átváltozás

Hello!Meghoztam az új fejezetet ami szerintem kicsit unalmas lett.Nagyon sajnálom de jővőhéten nem lesz új fejezet mivel 10 napig jönnek vendégek és nem,hogy irni nem tudok de még gép közelébe sem fogok kerülni.Próbálok majd 30-an irni de lehetséges,hogy 31-én vagy 1-én lesz friss.Nagyon nagyon sajnálom.Na de jo olvasást és lécci most is nyomjatok rá a TETSZIK gombra.Nagyon szépen köszönöm a 4 TETSZIKET és a 2 komit:Binakanak es Cara-nak<3.Jó olvasást.Puszi:Dalcsok:X



Reggel kaparó torokkal ébredtem fel.Nagyon szomjas voltam és csak most jöttem rá,hogy szinte 1 napja nem ittam vért.A pincébe vettem az irányt a titkos hütőhöz amiben a véréstasakokat tároljuk.Kivettem egyet majd leültem és nyugodtan elkortyolgattam.A vér ize csodálatos volt és minden kortyal egyre többet akartam,igy magamhoz vettem még egy tasakot.A korházi vér ugyan nem olyan mint a friss embervér de muszály betelnem ezzel.Mystic Falls-ban nem gyilkolhatok.Mikor megittam a vért lezuhanyoztam és fogat mostam aztán felöltöztem.A tegnap esti emlékek jutottak eszembe és azonnal elvörösödtem.Beszélni akartam Roxette-l igy bekopogtattam hozzá de senki sem válaszolt.Bementem.Senki sem volt a szobában aztán eszembe jutott,hogy ma van Caroline temetése és biztosan elment Matt-el.Tudta jól,hogy én nem birtam volna elmenni még egy temetésre.Túl sokan voltam már.Túl sok szerettemet vesztettem el.Nem birtam volna ki még egy temetést.Ahogy a szoba közepén álltam megszólalt a csengő.Leszáguldottam a lépcsőn és Zachary-vel találtam szembe magam:

-Te meg mi a francot csinálsz itt?-kérdeztem felháborodva.

-Gondoltam benézek mivel mindenki a temetésen van.-kacsintott rám majd beljebb jött.

-És te miért nem vagy ott?-sohajtottam majd bezártam az ajtót.Zachary nem szégyenlősködött és azonnal helyet foglalt a kanapén.

-Mondjuk azért mert senki nem ismer.-kacsintott és megpaskolta a mellette lévő helyet.Mivel nem akartam a szoba közepén állni mint valami idióta leültem a kanapéra de távolabb Zachary-től.

-Eléggé kielégitő válasz,de mondd csak,mi az igazi okod?Mert nem hiszem,hogy csak úgy ide jöttél és beszélgetni akarsz egy veszélyes vámpirral.-hajoltam közel hozzá majd kivillantottam a vámpirfogaimat.Zachary arcára egy pillanatig őszinte döbbenet ült ki majd mosolyogni kezdett.

-Látom hamar vág az eszed!De egy vámpirtól mit is vártam?-kérdezte ironikusan.-Igazábol beszélgetni jöttem de nem mindennapi dolgokról.Meg akarom tudni,hogyan változtál át és hogy pontosan mi vagy,mert az biztos,hogy több vagy mint vámpir.-suttogta es ő is közelebb hajolt hozzám.

-Te most viccelsz velem?-röhögtem de Zachary megrázta a fejét.-Mégis mi a fenét gondolsz,hm?Vámpirvadász vagy és még annyit sem tudsz,hogy egy vampirtól ne kérdezz ilyen dolgokat?Egy vámpir számára ez maganügy és senkinek nincs joga ezt megtudni.-orditottam majd felálltam a kanapéről.Zachary is felállt és az ajtó felé vette az irányt.Fogalmam sincs,hogy mi ütött belém de egyszercsak lenyugodtam és igy szóltam:

-Zachary,várj!-mondtam.-Talán elmondhatom neked a történteket.De figyelmeztetlek,hogy ha valakinek el mered mondani azonnal megöllek és azt is akinek elmondtad.-suttogtam.Zachary az ajtónál időzött majd visszaült a helyére.Egyszerűen nem tudom,hogy mi ütött belém,de nem tudtam nemet mondani.

-Kezdheted!-nézett mélyen a szemeimbe Zachary.

                                              *****


Klaus volt mindennek az elkövetője.2 évvel ezelőtt Klaus megölte a szüleimet.Akkoriban még Los Angeles-ben éltem és nem tudtam,hogy mi is vagyok valójában.Egyik éjszaka hazafele tartottam egy buliból és megtaláltam a szüleimet meghalva.Később ide költöztem és a nénikémmel éltem.Megismerkedtem egy Damon nevű vámpirral és egymásba szerettünk de Klaus mindig akadályok elé állitott minket.Később megölte a nénikémet is.Azután rájöttem,hogy boszorkany vagyok.Felfedeztem,hogy van egy nővérem is Angelica aki sok évvel ezelőtt eltünt és Klaus fogjul ejtette de valahogyan megszökött.Elöször nagyon kedves volt de aztán kiderült,hogy egy gonosz kis ribanc lett belőlle aki Klaus szeretője lett és ő is boszorkány.Ezutan Klaus atváltozatta vámpirra a legjobb baratnőmet.Aztán itt van Elena.Ő egy Katerine nevű vámpir hasommása aki nagyon kellett Klaus-nak.Ha megöli őt,egy vérfarkast és egy vámpirt akkor hibrid lesz azaz félig vámpir félig vérfarkas.Klaus elrabolt és kényszeritett,hogy vegyek részt egy rituálén amin mindezt megteszi.Ha nem tettem volna meg akkor megölt volna mindenkit,köztuk Damon-t is.Igy megcsináltam.Caroline volt a vampir áldozat,Tyler Caroline szerelme volt a vérfarkas és Elena meg a hasommás.Kezdetben miden simán ment,bár Tyler meghalt.Majd Caroline következett de egyszercsak elengedte es helyette Damon-t ölte meg.Láttam ahogy megöli.Ahogyan kitépi a szivét a testéből majd éles fájdalmat éreztem a hátamban és megláttam Angelica-t egy tőrrel a kezében.Leszúrt engem.Még láttam ahogyan Klaus iszik Elena-ból majd elsötétült minden.
Álmomban égtem és pokolian fájt mindenem.Egyszerűen nem birtam itt maradni igy elmentem New York-ba.Először nem volt ott nekem senki,hogy megtanitson uralkodni magamon igy halomra öltem az embereket.Fiatalokat és öregeket.Majd megismertem Roxette-t.Ő takaritotta el utánnam a hullákat,hogy senki se fogjon gyanút.Közben meg nagyon jó barátnők lettünk.Megtanitott uralkodni magamon és megtanitotta azt,hogy hogyan legyek még erősebb.Aztán eltökeltem,hogy majd egyszer mikor több erőm lesz megölöm Klaus-t.Aztán az egyik este SMS-t kaptam Elena-tól aki segitséget kért tőllem igy idejöttem,de senki sem ismer mert más arcot vettem fel.Ez a töténet.-sóhajtottam.

                   ***

-Szóval akkor te vámpir-boszorkány vagy?-kérdezdte megdöbbenve Zachary.Eddig siri csöndben hallgatta a történteket.

-Igen.-bologattam.

-Még soha nem hallottam ilyesmiről.-mondta csodálkozva.

-Hidd el,jobb lett volna ha nem is tudod.Ha valaki ezt megtudja meghalunk.Klaus semmi képpen sem tudhatja meg.Én akarom megölni őt és Angelica-t.Látni akarom,hogy szenvednek,érezni akarom a fájdalmukat.-suttogtam.

-Talán nem ez lesz a...-hadarta de én nem engedtem,hogy befejezze.

-Ök is megölték mindenkit akit szerettem.Mindenkit.Miért ne öljem most meg őket?-orditottam megint.Zachary nem mondott semmit.

-Ideje indulnom.Köszönöm,hogy megosztottad velem ezt az egészet és ne félj nem fogom elmondani senkinek.-mondta majd kinyitotta az ajtót.Már fel akartam menni a szobámba mikor utánnam kiálltott:

-Alexandra?

-Hm?-fordultam vissza.

-Sajnálom ami történt.-motyogta majd bezárta az ajtót.

-Köszönöm.-suttogtam és felmentem az emeletre.

6.fejezet Az árnyék

Hello! Na hoztam az új fejezetet ami már a 6..A 6-ról tudni kell,hogy a kedvenc számom.Amúgy kérlek szépen ha olvasáttok a fejezeteket:nem muszály véleményt irni csak nyomjatok rá a TETSZETT gombra mert nagyon sokat jelentene nekem.Na jó olvasásat.Puszi:Dalcsok:X

Zachary felhivta a rendőrséget és a mentőket mig mi az utolsó simitásokat végeztük a környéken.A fákat szépen megtisztitottuk és Caroline belső szerveit a folyóba dobtuk.Pár pillanat múlva megérkezett a seriff azaz Caroline anyukája.

-Hol van a lányom?-kérdezte feldultan.

-Jobb lenne ha nem látná..-tiltakoztam de a seriff keményen félrelökött az útból és megpillantotta Caroline-t.

-Uramisten.-zokogott fel majd erősen magához ölelte élettelen lányát.Könnyek kezdtek gyülni a szememben ezért elfordultam és gyorsan megszabadultam töllük.Nem szerettem volna ha valaki sirni lát.Zachary és Roxette a két oldalamon álltak és ők is elforditották Caroline-ról a tekintetüket.Éppen vissza akartam fordulni mikor egy újjabb kocsi tünt fel a seriff kocsija mellett.Elena,Bonnie,Vanessa és Stefan szállt ki belőlle.

-Egy szót se arról,hogy kik vagyunk különben meghalsz.-suttogtam Zachary-nek.Tudtam,hogy tartani fogja a száját.Még ő sem kockáztatnű meg a halálát.

-Sophia,Roxette ti meg mit kerestek itt?És hol van Caroline?-kérdezősködött Elena.Soha sem szerettem a kiváncsi énjét.Olyankor mindig csak kérdezősködni tudott mást nem.

-Mi találtuk meg Caroline-t.-suttogtam.Elena Caroline és a seriff felé vette az irányt de én megmarkoltam a karját és nem engedtem el.Nem akartam,hogy úgy lássa.

-Alexandra engedj el.Látni akarom.Engedj el.-visitozott majd elkezdte ököllel ütni a karomat.Nem tehettem mást mint elengedtem de én is vele tartottam Caroline holtestéhez.A seriff még mindig a lánya mellett zokogott.Elena mikor meglátta a lányt nem szólt egy szót sem csak bámult maga elé bambán.

-Gyere,nem kell ezt nézned.-szólt Stefan majd elvonszolta Elena-t.Körülnéztem.Elena éppen a kocsiban volt.Stefan adott neki egy kis vizet,hogy megnyugodjon de nem nagyon segitett rajta.Vanessa valahova eltűnt mert nem láttam sehol.Bonnie az egyik fának dőlve sirt és próbált mélyeket lélegezni nehogy elájujjon.Roxette és Zachary éppen a rendőrökkel beszélt.Totális volt a káosz.Jobbnak láttam lelépni innen.Az erdő felé vettem az irányt.Belélegeztem a friss éjszakai levegőt és egy pillanatra mindent kizártam az agyamból.Nem akartam semmire sem gondolni egy ideig.Mikor már az erdő közepénél jártam,megtorpantam.A különös érzés,hogy valaki figyel megint felerősödött.Sietősebbre vettem a lépteimet,hogy minnél gyorsabban kiérjek az erdőből.Már bántam,hogy ezt az útat választottam.Valaki motoszkált a hátam mögött ezért megfordultam és egy árnyékot láttam a fák között.

-Haho,ki vagy?-orditottam oda neki de az árnyék meg sem mozdult.Lassan felé vettem az irányt.A sötétségben messziről nem látszott az árnyék arca de a testartása olyan ismerősnek tűnt.Centiről-centire haladtam,hogy ha a külnönös árnyék támadni készülne akkor harcolhassak.Egyre közelebb értem az árnyékhoz majd az arcát is megpillantottam.A vér megfagyott az ereimben és levegő után kezdtem kapkodni.Damon volt az az árnyék.De hiszen ő meghalt.Láttam ahogyan meghalt.Sietőssebre vettem a lépteimet.Damon még mindig ott állt de meg sem mozdult.Bódultan és kiszáradt torokkal mentem Damon felé de ahogy mégközelebb értem hozzá eltűnt.Olyan volt mint ha ott sem lett volna.De ott volt.Láttam.

-Damon?-orditottam magambol kikelve.Nem jött válasz.Egyre beljebb és beljebb mentem az erdőben és a nevét kiáltoztam de senki sem válaszolt.Kezdtem becsavarodni.Jobbnak láttam ha visszamegyek.Az erdő szélén sétáltam mikor megint megéreztem,hogy valaki van a hátam mögött.

-Eltévedtünk?-jött ki Klaus a fák közül.Mint mindig most is idiótán vigyorgott,legszivesebben felpofoztam volna.Hogy tud mosolyogni mikor most ölte meg Caroline-t?De szerintem neki már mindennapos az ölés.Ő ezt már játéknak tekinti.

-Nem.Éppen hazafelé sétálok.-mutattam abba az irányba amerre a házam van.Klaus közelebb jött hozzám.

-Elkisérhetlek?-kacsintott majd a kezét nyújtotta.Legszivesebben le vágtam volna minden ujját de először muszály volt megtudnom,hogy mit relyteget előllem.Nagy undorral de megfogtam a kezét.

-Milyen volt az estéd?-kérdezte.

-Kicsit hosszú.-válaszoltam tömören.

-Miért vagy ilyen feldúlt?Talán valamit rosszul csinálok?-nézett magán végig.

-Nem,semmi baj.Csak mint mondtam,hosszú volt az este.-mondtam kicsit élesebben mint kellett volna.Klaus felhúzta a szemöldöket.

-Honnan költöztetek ide?-sanditott rám.

-New York-ból.A szüleink..nos,a szüleink elég elfoglaltak és nem törödtek velünk.Még az sem érdekelte őket,hogy ide utazunk.Adtak pénzt majd újra belevetették magukat a munkájukba.-sóhajtottam.Ezt a történetet csak és kizárólag Klaus számára találtam ki.

-Szomorú.-bólogatott.

-Az.-suttogtam.Reméltem,hogy Klaus bevette a történetet.

-De,hogy mondjak egy vidámabb dolgot...Holnapután bált tartok a házamban és ott lesz mindenki Mystic Falls-ból.Lennél te a párom?-kérdezte.Alig kaptam levegőt.A kezem aprókat remegett.

-Igen..-suttogtam bizonytalanul.

-Remek.Holnapután 8-kor az egyik testvérem eljön érted a kocsijával.Nyugi meg fogod ismerni.Légy csinos.-mosolygott rám majd elengedte a kezem.Csak ekkor vettem észre,hogy a házam előtt állok.Idegességemben alig tudtam kinyitni az ajtót majd mikor végre sikerült,olyan erősen csaptam be,hogy a mellette álló kép leesett a falról.

-Picsába.-téptem a hajam majd feltrappoltam a fürdőszobába.A kezembe hideg vizet csorgattam majd az egészet az arcomra locsoltam.Ruhástól álltam be a zuhany alá.Hogyan mondthattam igent annak a hülye Klaus-nak?Addig folytattam magamra a vizet mig a ruháim teljesen a testemre tapadtak.Ledobtam őket a földre és meztelenül indultam el a szobámba keresni valami száraz ruhát.Ahogy a szekrényemben turkáltam egyszercsak kinyilt az ajtó és Roxette meg Matt állt előttem.

-A francba.-kaptam magam elé a kezeim.Matt elvörösödött,Roxette meg kitessékelte a szobából.Úgylátszik a mai nem az én napom.

5.fejezet Tragédia

Hello!Itt vagyok és hoztam a frisset is.Hát én ezt a fejezetet nem igy terveztem de aztán igy alakult.Jó olvasást.Puszi:Dalcsok:X




-Hogy érted azt,hogy eltűnt?-álltam fel a székről.

-Úgy,hogy eltűnt.Beállitottam a fürdőszobába és nem volt ott senki.Aztán elmentem megnézni hátha valamelyik másik szobában van,de nem volt sehol.-hadarta Elena.Fogalmam sem volt,hogy hová mehetett Caroline.

-Okei,akkor jobb lenne ha megkeresnénk.Elena szerintem te még keresd itt bent.Én és Roxette pedig szétnézünk kint.-utasitottam.Elena elég gyanúsan méregetett de nem tudott érdekelni.

-Én Elena-val tartok!-mondta hirtelen Vanessa is.Elena-nak semmi kifogása nem volt ellene.Mikor elmentek keresni Caroline-t én Roxette-hez igyekeztem aki még mindig Matt-el dumált.

-Bocsi,hogy megzavarlak de velem kell jönnöd.-húztam el az asztal mellől.Matt kérdő pillantást vetett felém.

-Mi az?Hey,állj meg Alexandra.-ripakodott rám.Csak akkor engedtem el a kezét mikor kiértunk az ajtón.

-Tényleg,bocsi,hogy elrángattalak de az egyik barátnőm Caroline eltünt és úgyérzem,hogy valami nincs rendben az eltünésével kapcsolatban.-aggodalmaskodtam.

-Nincs semmi gond,de máskor ne húzz el úgy az asztaltól.Még rendesen el sem köszönhettem Matt-től na meg amugy is...-de nem tudta befejezni mert az árnyékok közül előlépett valaki.

-Hölgyeim?Segithetek valamiben?-kérdezte mosolyogva.A vámpirvadász volt az.Tudhattam volna,hogy ő rabolta el Caroline-t.

-Nem.Semmiben nem segithetsz.-mondtam nyájasan.Eszembe jutott a neve:Zachary.

-Ugyan hölgyeim.Miért vannak ilyenkor kint ha nem lenne segitségre szükségük?-kacsintott majd elindult felém.Hirtelen felindulásból tettem azt amit.Zachary felé vettem az irányt és olyan erősen vágtam egy fához,hogy az szinte kitört.Úgy látszik erre nem számitott.

-Te is vámpir vagy?-lepődőtt meg.

-Bizony.-mosolyogtam és belevágtam a fejét a fába.

-Az lehetetlen.Én megérzem a vámpirok jelenlétet és te nem vagy az.-suttogta.Még mindig mosollyal az arcomon szemléltem Zachary-t.Majd,hogy ő is lássa,hogy nem viccelek eltorzitottam az arcomat es kiengedtem a vámpirfogaimat.Zachary teljesen elképedt.Én meg csak nevettem.A vámpirvadász aki fél a vámpiroktól.

-Mondd csak,hol tartod a barátomat?Caroline-t?-szoritottam meg jobban a nyakát mire fulladozni kezdett.

-Alexandra,megölöd és akkor nem tudunk meg semmit.-tette a vállamra a kezét Roxette.Ő mindig is olyan jószivű volt.Sokkal jobb volt mint én.Alig pár centire de elendtem Zachary nyakát mire ő kicsit fellélegezhetett.

-Nem tudok semmilyen Caroline-rol.Sétáltam és megéreztem,hogy vámpirok vannak a közelben.Gondolom körülnézek de senkit sem találtam.Talán segithetnek nektek megkeresni a barátotokat...-de nem fojtathatta.

-Alexandra,Roxette?Itt vagytok?-hallottam meg Elena hangját.Amilyen gyorsan csak tudtunk magunkkal cipeltük Zachary-t az erdőbe,remélve,hogy ott nem találnak meg bennünket.

-Ha kiálltani mersz vagy megölni minket abban a percben átharapom a nyakadat.-suttogtam neki.-Megteszem,hidd el.-húztam végig az ujjam a nyakán amitől kicsit berezelt.

-És most,hogyan tovább?Hol észlelted azokat a vámpirokat?Amugy is,hogyan érzed meg őket?-kérdezgettem.Hihetetlen,hogy egy vámpirvadásztól kérdezgetek ilyeneket akit az előbb meg még akartam ölni.Eddig csak egy vámpirvadászt ismertem és az Alarick.Zachary viszont igazi seggfejnek látszott.

-A vámpirokat a hidnál észleltem de nem volt ott senki.Fogalmam sincs,hogyan érzem őket.Talán nekem is van valamilyen természetfeletti erőm.-mondta mire én ráléptem a lábára.

-Okei,akkor megnézzük a hidnál és ha nincs ott akkor te örködsz és mi addig Roxette-l körbejárjuk az erdőt.-parancsoltam.Az út a hidhoz szavak nélkül telt el.Néha Roxette meg-meg igazitotta szőke haját de semmi különös nem történt.A hid közelében már én is éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben,pedig ugyanúgy nézett ki mint eddig is.

-Gyere velem.-érintettem meg Roxette karját majd átvizsgáltuk a hid környékét mig Zachary az erdőt kutatta át.Nem találtunk semmit.

-Lányok,gyertek ide.Asszem találtam valamit.-orditotta Zachary mire azonnal odarohantunk és amit ott láttunk az maga volt a borzalom.Caroline volt a fához kötözve.Kibelezték.Talán az egész belsőszerve hiányzott.A belei a földön és a fán is megtalalhatók voltak.A fél haja hiányzott.Majdnem összeestem.Az a lány aki olyan csodálatos volt,megszünt.Caroline meghalt.Szörnyű halált halt.Zachary próbálta eltakarni az arcát kabátja ujjával.Szörnyű volt a bűz.

-Nézzétek.-intett Roxette Caroline szive fele.Azaz ahhoz a gödörhöz ahol a szivének kellett volna lennie.Egy papir volt benne.

-Drága,Elena.Ez az én ajándékom neked.Ha nem kerited elő Sophia-t minnél hamarabb akkor mások is igy végzik majd a szeretteid közül.Talán a szeretett Jenna nénikéd lesz a következő,vagy Jeremy vagy Stefan.Gondold meg jól az ajánlatom.Puszil:Klaus.-irta a papiron.Leejtettem a földre és ráköptem.Zachary kérdően pillantott rám.

-Mi van?-förmedtem rá.

-Szerintem el kéne takaritanunk mielőtt felhivnánk a rendőrséget.Nem szeretném ha valaki is ezt látná.-mogyogta Roxette mire mind a ketten bologattunk.Lassan el takaritottunk mindent amit lehetett,de annyira furcsa érzésem támadt.Olyan volt mintha valaki figyelne.

4.fejezet Egyszer fent,egyszer lent

Helloka!Tudom,hogy már 1000 éve nem irtam ide de mostár visszatértem.Nekem sajnos még 3 hétig tart a suli de szerencse már nem kell tanulni igy igyekszem minden héten felrakni egy fejezetet.Na nem is szaporitom tovább a szót.Jó olvasást.Puxy:Dalcsok:X




Andrew Belle-Sky's Still Blue

Szemtől-szemben álltunk egymással,olyan volt mintha csak én meg Klaus lettünk volna a szobában.Egyszerűen másra nem tudtam figyelni.Megölhettem volna most is de akkor szinte biztos,hogy megtudják kilétemet és én azt nem engedhetem.Egyenletesen lélegeztem és próbáltam olyan higgatnak maradni amilyen csak lehet,hogy senki figyelmét sem vonjam magamra.A kilincset még mindig a kezemben szorongattam és szinte annyira ráfeszültek az ujjaim,hogy azt hittem nyomban szétmorzsolom.

-Csodás hölgy,még nem láttam magát itt!Talán új a városban?-nézett mélyen a szemembe Klaus majd adott egy kézcsokot.Nagyon kevés kellett,hogy ne húzzam el a kezem és ne adjak neki egy akkora pofont,hogy az ajtón kirepüljön,de végül ezt sem tettem meg.Inkább tűrtem ahogy ajkai hozzáérnek a puha kezemhez.

-Alexandra Blaint vagyok és igen most költöztem a városba.-mosolyogtam,hogy semmit ne sejtsen meg.Nem volt könnyű vele kedvesen beszélni hiszen annyi mindekit megölt aki számomra kedves volt:a szüleimet,Damon-t és most ki tudja,hogy miben mesterkedik ha Elena házába jött.Bele akartam kukkantani a fejébe de talán észrevenné igy nem kockáztattam.

-Őrülök,hogy megismerhettem.-kacsintott majd tobábbment éppen Elena felé.Még mindig az ajtóban álltam és probáltam a lehető leghiggadtabban viselkedni de tudtam,hogy ha kitör a háború akkor én sem fogok kimaradni a verekedésből.Klaus eközben megragadta Elená-t a csuklójánál fogja majd felcipelte az emeleti szobába.Mindenki csak nézett utánnuk de senki nem tett semmit.Hol van most ilyenkor Stefan?Úgy döntöttem,hogy felmegyek és hallgatozok egy picit.Lehet,hogy túl veszélyes de meg kell próbálnom.Megkerestem Roxette-t és ezt súgtam a fülébe:

-Figyelj muszály kimennem a mozsdóba de mindjárt visszajövök.-szinte biztos voltam benne,hogy Roxette tudja,hogy nem is a mozsdóba kell mennem de szerencsére nem ejtett róla egy szót sem,csak bólintott majd visszaült a helyére ahol még egy félüveg pezsgő várta.Lassan indultam meg felfelé ügyet sem vetve a körülöttem állo emberekre és a már bömbölö zenére.Felmentem a mozsdóba ami pontosan Elena szobája mellett található és magamra zártam az ajtót.Belenéztem a tükörbe és elégedetten nyugtáztam,hogy a varázsige amely valódi arcomat takarja nem vállt köddé és még mindig olyan az arcom amilyennek lennie kell.Lehajtottam a WC ülőkét és kényelmesen elhelyezkedtem rajta és elkezdtem koncentrálni.

-Mit keresel itt?-hallottam meg Elena hangját.Úgy látszik ót is meglepte Klaus hirtelen megjelenese.

-O,Drága Elena.Gondoltam te mar biztosan tudsz valamit arrol,hogy hol lehet Sophia!

-Nem nemtudok semmit.Egyszerűen egy szó nélkül elment és nem jött vissza.-nyögte Elena.Igen az igaz,hogy senkinek sem szoltam távozasomról mert biztos voltam benne,hogy akkor valahogy sikerült volna meggyőzniük,hogy maradjak.Jobb volt ez igy.Mindenkinek jobb volt nélkülem.

-Ugyan,Elena ne hazudj nekem!Az lehetetlen,hogy a te kis barátnőcskéd nem szólt neked a terveiről.Biztosan megmondta,hogy hova ment es most csak védeni akarod.Bár azt fölöttébb érdekesnek találom,hogy még az üzenetem után sem jött vissza a városba.Amugy remélem,nem hiányzott a telefonod.-kacagott.Akkor nem is Elena küldte azt az üzenetet amiért mindent hátrahagyva Mystic Falls-ba jöttem.Klaus volt az.

-Higgy amit akarsz,Klaus!-orditotta Elena.-De én semmit sem tudok arrol,hogy Sophia hol van,csak annyit remélek,hogy soha de soha nem tér ide vissza.

-Na ide figyelj.Akármennyire szüksegem van rád bármikor megölhetlek vagy inkább a szemed láttára ölhetem meg Jeremy-t vagy Jenna-t vagy akár Stefan-t is.Ugyhogy többé ne haljak ilyen hangnemet tőlled különben a szeretteid fogják bánni.-sziszegte Klaus.Legszivessebben oda mentem volna,hogy segitsek Elena-nak de akkor a titkom kiderült volna.

-Ne aggodj,Elena már kerestetem a barátnödet es megfogom őt találni,de ha mégsem találom meg van nállam valami ami neki mindennél fontosabb és biztosan biztoságban akarja tudni.-ajtócsapódást hallottam majd Klaus kiment.Izzadtan döltem a falnak es vámpir létemre alig álltam a lábamon.Vajon mi lehet Klaus-nál ami nekem annyit jelent?Vajon mit rejteget előllem?A kérdéseimre csak egy módon kaphatok választ:be kell férkőznöm Klaus kegyeibe.Megigazitottam a ruhám és a hajam majd kinyititottam az ajtót.Azonnal a kisirt szemü Caroline-ba futottam bele aki szótlanul nekem jött majd a mozsdóba futott és jó erősen becsapta maga mögött az ajtót.Úgy döntöttem nem hagyom annyiban es bekopogtattam:

-Minden rendben?-aggodalmaskodtam de Caroline nem szólt vissza.Még a zenén át is hallottam a zokogasát.Már regóta ismerem őt de még soha nem hallottam ilyen keservesen sirni.Benyitottam.A mozsdó romokban állt.A tükör darabjaira törve a földön hevert.Minden türölközö darabjaira szétszakitva teritett be mindent,a tapéta fele lelógott a falrol.

-Menj ki innen.-kiabált Caroline de én nem tántoritottam.Leültem mellé a földre és csak bámultam őt addig amig valamilyen szinten le nem nyugodott.

-Mi a baj?-mentem hozza közelebb es reméltem,hogy nem lesz megint dühkitörése.

-Minden!Minden bajom van.Minden romokban hever.-nyögte majd újra zokogni kezdtett.Tudtam,hogy miért ilyen.Tyler halála megviselte.

De kit nem viseltek meg azok az esemenyék amelyek akkor éjszaka történtek és megváltoztatták az életemet örökre?Minden este mikor lefekszem arról az estéről álmodok.Pedig már 1 év is eltelt azóta de egyszerűen nem tudom kiverni azt a sok vért es szenvedést az elmémből.

-Megyek,behivom Elena-t!-álltam fel Caroline melől majd elindultam megkeresni Elena-t.Reméltem,hogy nem zárkozott be vagy nem sir valahol mert én már két siro lánnyal nem tudnék megbirkózni.Szerencsére megtalaltam a vendégek között.Észre sem lehetett venni,hogy pár perccel ezelőtt még Klaus zsarolta őt.Ugyanolyan higgadt volt mint mindig.Kicsit furcsának talaltam ezt a viselkedést de most jobbnak láttam nem emliteni.

-Elena!-szólitottam meg majd magammal húztam egy halkabb sarok felé.-Muszály fel jönnöd velem a mozsdóba.Caroline ott zokog és már szétverte a berendezést.-suttogtam es reméltem,hogy nem hallja meg senki.Nem szerettem volna ha a buli sajnálatba fulladna.

-Azonnal megyek.Kérlek,te maradj itt.-nyögte majd el is tünt.Féltettem őt.Ott fent egy dühös vámpirral egy szobában,de Caroline úgysem bántana.Inkább ölne meg saját magát.Azért nyitva tartottam a fülemet,hogy ha baj van azonnal segiteni tudjak.Céltalanul bolyongtam a tömegben.Bár én mindenkit ismertem ők engem még nem ismertek es kiváncsian mérlegelni kezdtek.Utáltam ha igy tesznek és legszivesebben rájuk orditottam volna,hogy hagyjék abba de nem tettem.A tekintetemmel Roxettet kerestem majd fel is fedeztem őt.Még mindig Matt-el dumált.Úgy döntöttem nem zavarom őket igy leültem egy székre ás onnan bámultam tovább a tömeget.És akkor vettem észre őt.Szőke haja mint mindig most is kibontva volt,szemét erősen befestette de még igy is látszott milyen szép kék.Vanessa ott állt előttem 10 lépésnyire és engem bámult.Hihetetlen de azt hittem,hogy nem éli túl az átvaltozást de látom,hogy ő is elég jól megbirkozott a vámpirléttel.

-Hello!-köszönt oda nekem.Kivancsiság tükröződött a tekintetében.Talán megismert?Nem,az kizárt.

-Hello!-köszöntem vissza és belenéztem kék szemeibe.Megnyitottam az elmém es belenéztem a fejébe remélve,hogy nem vesz észre semmit belőlle.

,,Annyira ismerős ez a lány.Szinte biztos,hogy találkoztam vele valahol csak azt nem tudom,hogy hol.Rá kell jönnöm.''

Szóval valamit sejt de még nem tudja az igazságot.

-Új vagy itt?-kérdezte majd leült mellém egy másik székre.

-Igen,új vagyok.

-Én Vanessa vagyok es ha valamiben segithetek csak bátran szólj nekem.-kacsintott.

-Én Alexandra vagyok es igérem ha bármire van szükségem a segitségedet kérem.-mondtam gépiesen bár biztosan,hogy soha nem kell a segitségét kérnem semmiben.

-Valami baj van?Olyan feszült vagy.-érdeklődött.Csak most vettem észre,hogy annyira markolom az asztal szélét,hogy az ujjaim elfehéredtek.Észre sem vettem,hogy Elena megérkezett csak akkor mikor a fülembe súgta:

-Caroline eltűnt.

1.Dijam:))

                                                     Első Dijam


Köszönöm szépen Phineas-nak!!:))

1.Tedd ki a képet a blogodra!

2.Köszönd meg annak,akitől kaptad!

3.Irj le 6 dolgot magadól!

4.Küldd tovább 5 blogirónak,linkkel együtt!

5.Hagyj megjegyzést a blogjukon!

6 dolog rólam:

1.Lány létemre imádom a focit és a Forma1-et.Kedvenc csapatom a Chelsea,kedvenc F1-es pilótám Sebastian Vettel.

2.Sorozat fanatikus vagyok.)28-at nézek

3.Kedvenc sorozataim:Gossip Girl,The Vampire Diaries és Supernatural.

4.Példaképem:Leighton Meester

5.Imádom a romatikus-drámákat:Egy nap;Szerelmünk lapjai;Séta a múltban,Kedves John..

6.Minden álmom kijutni egyszer New York-ba és London-ba.

Akiknek küldöm:

Cintinek

Vervain-nek

Stellykének

Biankának

Lilly-nek

3.fejezet A vacsora

Hello!Hoztam a fejezetet.Bocsi,hogy ilyen régen nem irtam de egyszerűen nem volt ihletem.Komizzatok lécci.Puxy:Dalcsok:X



-Melyiket vegyem fel?-kérdeztem Roxette-től.Komolyan mostanában annyira magatehetetlen voltam ruhaügyekben.Sohasem tudtam kiválasztani,hogy melyik lenne a legjobb ezért mindig Roxette tanácsait kértem ha ilyen ügyekről volt szó.

-Szerintem a fekete sokkal jobban illik egy ilyen eseményhez.-mutatott Roxette a bal kezemben tartott ruhadarabra.

-Okei,akkor ez marad.-mondtam majd a jobb kezemben tartott piros ruhát visszatettem a szekrénybe.

-Mit szólnál ha elmennénk egy kicsit sétálni és bemutatnám neked a várost?-érdeklődtem és valahol titkon reménykedtem,hogy igent mondd.

-Benne vagyok.-bólogatott és felállt az ágyamról.Felvettem az egyik sportcipőmet,hogy kényelmesen érezzem magam majd bezártam az ajtót és elindultunk.Elöször is szerettem volna őt a Mystic Grill-be és megismertetni vele a volt barátaimat.Roxette csodálkozva bámult jobbra-balra es elhülve nézegette a kis épületeket.

-Mindig is egy ilyen városban szerettem volna lakni.-mondta hirtelen.Komolyan valamikor nem értem őt.Ott volt neki New York ahol mindene megvolt de ő mégis egy ilyen kisvárosban szeretett volna élni.Én imádtam az egykori szűlővárosomat Los Angeles-t és úgy terveztem,hogy ott fogok élni amig meg nem halok,de amikor a szüleimet megölték akkor muszály volt ebben a kisvárosba Mystic Falls-ba költöznöm és most ha igy belegondolok egyáltalán nem bántam meg,hogy igy alakult-még akkor sem ha annyi rossz dolog történt velem-lettek barátaim és szerelmem akiért éltem.Most csak egyetlen dolog éltet az pedig a bosszú.

-Ez a Grill.Szórakozóhely és bár egyben.Az egész város idejár és itt vannak a legjobb bulik.-kacsintottam és az épitmény felé mutattam ahol most nem tolakodtak az emberek.Majd este!Beléptünk a helyiségbe és máris megcsapott az ismerős illat.Matt-et pillantottam meg a bárpult mögött.Úgylátszik ő még mindig itt dolgozik.

-Hello!-köszöntünk egyszerre Roxette-el.

-Hello!-köszönt vissza Matt meglepetten.Az arcáról le lehetett olvasni a gondolatait de azért mégis csak belehallgattam a fejébe.

,,Érdekes!Őket még nem láttam itt.Talán Ők azok akikről Elena mesélt.''

Remek,szóval mostmár Elena mindenkinek beszámolt az új jövevényekről.

-Nem láttalak még erre titeket.Újjak vagytok?-kérdezte érdeklődve de én már tudtam,hogy mire megy ki a játék.

-Igen.Éppen ma költöztünk ide és be kell vallanom,hogy nagyon szép a környék.-dicsértem meg a várost.A Mystic Fall-ak mindig is büszkék voltak a városukra szóval egy kis dicsérettel már jó pontokat lehet nálluk szerezni.Roxette-re pillantottam akit szinte elkábitott Matt jelenléte.

-Én most hagylak benneteket-mondtam..

``Csak óvatosan``üzentem neki gondolatban majd elmentem onnan es beültem az egyik boxba.Emberek még alig voltak a Grill-ben gondolom mindenki dolgozni vagy suliban volt.Rendeltem magamnak egy sört és azt korgyolgattam mikor számomra ismeretlen személy lépett be a Grill-be.Azonnal puhatolozni kezdtem de szerencsére nem volt vámpir,se vérfarkas csak egy egyszerű ember volt mégis valamit különlegesnek találtam benne.

-Hello!-mentem oda hozzá.

-Hello-köszönt vissza.

-Nem láttalak még errefele.Talán most költöztél ide?

-Igen.Most jöttem a városba.Te már régota itt laksz?-kérdezte tőllem.Én csak őt bámultam.Egyszerűen nem tudtam levenni rolla a szemeimet.Valami megfogott benne.

-Régen itt éltem de elköltöztem és csak most tértem ide vissza és hoztam magammal a hugomat is.-mosolyogtam.

-Értem..-merengett..-Amugy Zachary Monrouse vagyok.-nyujtotta a kezét.

-Alexandra Blaint.-ráztam meg a kezét.

-Alex,haza kéne mennünk nagyon eltelt az idő.-köpte ki mérgesen a szavakat a fogai között Roxette és a karomnál fogva kivezetett a helyiségből.

-Mi volt ez?Mert neked nem sikerült jól a randid ne rám legyél mérges!--orditottam magamból kikelve és durván lefejtettem magamról Roxette kezét.

-Ugye halvány lila gőzöd sincs,hogy ki volt az akivel te olyan jól elcsevegtél?-orditott ő is.Én csak értetlenül meredtem rá.

-Nem.-bologattam.

-Egy nagyon hires vámpirvadász volt.Fogalmam sincs,hogy hogyan nem vehetted észre.-suttogta Roxette majd hátat forditott nekem és elment.Én csak megdermedve álltam még mindig ugyanabban a helyben ahol voltam.Talán Klaus máris halott rollam és máris a magáénak akar,de én ezt nem tartottam valószinünek.Klaus vámpirokat küldött volna nem holmi vámpirvadászokat.Ez nem rá vall.Lassan kimért léptekkel indultam el.Este 8 óra volt mire megérkeztem és alig volt már egy kis időm kicsipni magam a vacsorára.Roxette-t nem láttam amióta megjöttem de egyszercsak ugyis előkerül hiszen kell a segitségem,hogy megtalálja Elena házát.Éppen a cipőmet vettem fel mikor jólselythetően Roxette érkezett be a szobába.

-Bejöhetek?-kérdezte boci szemekkel.Bolintottam.

-Bocs,hogy kiborultam de utálok ha irányitanak.-mondtam majd felkaptam a táskámat.

-Semmi baj,már megszoktam.-kacsintott.-Béke?-nyujtotta a kezét.

-Béke.-csaptam a tenyerébe majd felálltam és kimentünk a szobából és aztán bezártuk az ajtót.Kocsi nem kellett mert Elena háza alig pár méterre van.Imádtam a Mystic Falls-i levegőt.Olyan friss és tiszta volt.New York-ban mindenhol kocsik voltak ezért szinte mindig füst kavargott a levegőben.Lassan odaértünk Elena háza elé.Bekopogtattam.

-Ó,Alexandra és Roxette örülök,hogy eljötetek.Gyertek beljebb.-nyitotta ki Elena az ajtót.Úgylátszik,hogy mi érkeztünk előnek mivel még senkit sem láttam a házban.Elena még nem volt felöltözve és elég érdekesen nézett ki.

-Valami baj van?-kérdeztem Elena-ra pillantva.

-Semmi baj,csak Jenna kicsit megtorpant a főzéssel és én is beszálltam neki segiteni.

-Ha kell én szivesen segitek neki amig te átöltözöl.

-Nem kell köszi.Amugy ti vendégek vagytok itt,nem foghatlak be benneteket fözni.-tette csipőre a kezét majd el is tűnt mi meg leültünk az ágyra.Sokaig csak néztük egymást majd valaki kopogtatott.

-Kinyitom.-mondtam majd az ajtó felé igyekeztem és kinyitottam.A döbbenettől szóhóz sem jutottam.

-Klaus-suttogtam.

2.fejezet Mystic Falls

Hello!Huha,jottem nagyon lassan.Bocsi,hogy ennyi ideje nem volt friss de nagyon szet voltam esve.Jo olvasast.Puxy:dalcsok:X



Hurts-Wonderful Life



"A hazugság mindig jobb, mint az igazság, s tudatlanságban élni a legnagyobb kiváltság." 

-Munka elvegezve.-sugta oda nekem Roxette a repulogepen.Megkonnyebultem doltem hatra.Nem szerettem volna ha valaki meglatja,hogy mit muveltem azzal az emberrel.Egyaltalan nem volt kedvem meg tobb aldozathoz.Most elmegyek Mystic Falls-ba es egy nagyot nyaralok es a nyaralas vegen megolom Klaus-t maj elegedetten jovok vissza New York-ba es ezzel a tortenet le lesz zarva.



-,,Kedves utasaink!Kapcsoljak be biztonsagi oveiket.Jo utat kivanunk!-szolt az utaskisero.Bekapcsoltam az ovemet es lattam,hogy Roxette is igy tett majd fulembe duktam az Ipodom es maximumon megengedtem a zenet.Egy gyonyoru dal csendult fel ami akaratlanul is a Mystic Falls-ban tartott bal napjara emlekeztetett.Arra a napra mikor en meg Damon kialltunk es eltancoltuk a keringot es mi lettunk a Bal Kiralya es Kiralynoje.Nem engedhettem meg magamnak,hogy ilyen dolgokon kattogjon az agyam.Teljes erombol a szek karjat kezdtem szorongatni es kuzkodtem a konnyeimmel,majd kinyomtam az Ipodomat.Nem akartam regi emlekeket de tudtam,hogy ha visszaterek Mystic Falls-ba elkerulhetetlen lesz,hogy ne gondoljak vissza azokra az idokre mikor meg Damon ott volt nekem.Talan ezert lett belollem ez a szornyeteg mert o nem volt itt velem es nem tanitotta meg,hogy hogyan uralkodhatnek a verszomjamon.Ha nem halt volna meg azon az ejszakan talan minden maskepp lenne.


-Es,miert megyunk Mystic Falls-ba.Utanna neztem amig te Ipod-oztal es kiderul,hogy allitolag vampirok elnek ott.Szoval?-erdeklodott Roxette.Muszaly volt elmondanom neki az igazsagot azaz csak az egyik felet.

-Igen,vampirok,verfarkasok es boszorkanyok laknak.Regebben egy masik eletemben eltem ott de aztan eljottem.-fogtam rovidre a mondanivalomat de Roxette nem nyugodott.

-Egy masik eletedben?-fordult felem kivancsian Roxette.

-Valamikor valaki mas voltam es errol ennyit.-zarta le a beszelgetest.Az ut tovabbi resze csendben telt.Nem akartam aludni mert azota az este ota remalmai vannak de valahogyan csak sikerult elaludnom.Bar ne tettem volna.Ujra visszamentem arra az ejszakara.Lattam magam elott Tyler-t szenvedni mig Caroline es Elena hiszterikusan sirnak majd lattam meghani Damon-t.Arra ebredtem,hogy valaki szolongat.Roxette volt az

-Jol vagy?-kerdezte aggodva.

-Igen,csak egy remalom.-mosolyogtam ra majd a mosolyom szerte is foszlott.Az utobbi napokban soha nem mosolyogtam.Nem volt minek.Az eletem kesz csodhalom es meg meghalni sem tudok.

-Megerkeztunk!-pillant ki az ablakon Roxette.Izgatottan bamultam ki enis az ablakon.

-Meg 1 ora kocsival az ut.-mordultam fel majd fellatam es kivettem a csomagjaimat es elindultuk kifele.Roxette ugy kovetett mint egy huseges pincsi.

-Ez a te kocsid?-mutatott elkepezdve egy fekete Mercedes fele.

-Igen.-mondtam majd a kocsi fele vettuk az iranyt.A borondoket betettuk a csomagtartoba majd beultunk a kocsiaba.

-Ismersz itt valakiket?-kerdezte Roxette.

-Igen de ezt neked szigoruan tilos barkinek is megemlitened.En itt uj lany vagyok aki most koltozott ide mostohahugaval.A szuleink meghalltak es mivel en mar 19 vagyok igy en gondoskodom rollad.

-Szoval ez lesz a mese amit beadunk nekik?

-Pontosan.-kacsintottam ra.1 orat autokaztunk mire megerkeztunk Mystic Falls-ba es leparkoltunk a regi hazam ele.A neten lattam,hogy meg nem foglalt ezert valasztottam ezt,bar ha foglalt lett volna akkor sem okozott volna nagy bajt.

-Itt vagyunk.-szoltam Roxette-nek majd kiszalltam.A haz ugyanugy nezett ki,semmi sem valtozott azota amiota elmentem.Rosz erzesek kavarogtak a gyomromban.Itt halt meg Amanda neni.Az a mocsok Klaus kinyirta..Erot vettem magamon es kivettem a csomagjaimat a csomagtartobol majd megkerestem a kulcsokat a viragcserep alatt es bementem.A butrok ugyanott alltak ahol hagytam oket es azonnal megcsapott az otthon szaga.

-Ez volt a hazad?-almelkodott Roxette.

-Bizony.-bologattam es az emeletre mentem.Benyitottam a szobamba es korbeneztem.Az agy meg mindig ugyanolyan hivogato volt es a kilatas is tokeletes volt,bar nem art ha leszedem a fuggonyt es mas agynemut is teszek mert azert mar eleg mocskosak es szelloztetnem is kene.Roxette megdobbenve allitott be a szobamba.

-Meglepodtem,hogy az en szobam milyen szep..de a tied.Uristen.-csodalkozott.O Amanda neni szobajat kapta ami tenyleg hihetetlenul szep volt.

-Igen,a szobam egyszeruen szuper.-neztem korbe megegyszer.-Amugy Roxetette.Menj el a korhazba es hozz zacskos vert.Itt nem gyilkolhatunk.A seriff tud a letezesunkrol es amugy is nagyon kis varosban vagyunk.Nyugi a korhazat konnyu megtalalni.-kacsintottam ra.O egy szo nelkul kiment a szobabol.Orultem,hogy mindent megtesz es en csak a legminimalisabb dolgokat kell elvegezzem.Orultem,hogy o itt van nekem.Kipakoltam majd felvettem egy voros polot es egy farmert.Nem szerettem volna meg kimozdulni otthonrol,de holnap muszaly lesz.Talan a Grill-ben szukseguk van egy pinernore aki nagyon dogos es ugyes.Majd benezek oda.Kopogtatast hallottam majd ajtonyitodast es aztan csukodast.Lassan mentem le a lepcson es mikor meglattam,hogy ki all az ajtonal nagyon meglepodtem.De ugylatszik o is:

-Oh,bocsanat csak azt hittem,hogy az egyik baratnom koltozott vissza.-jott felem es en megereztem verenek bodito illatat.A nyal is osszefolyt a szamban.Akartam a veret,mindennel jobban de nem tehettem.O a baratnom volt.

-Ah,semmi baj.Bocsi most koltoztunk ide.Lattam az interneten,hogy van itt egy elado haz es idejottunk a noveremmel.-hazugtam.-Amugy Alexandra Blaint vagyok.-nyujtottam a kezem.

-En,Elena Gilbert vagyok.-nyujtotta o is a kezet majd megrazta az enyemet.

-Szep nev.-bokoltam.Elena baratsagosan mosolygott amitol nekem is jo hangulatom lett.O mindig meg tudott nevetettni,de megis volt valami a szemeiben amit nem tudtam hova tenni.

-Kersz egy kavet?-kerdeztem.Elena csak bolintott es a konyha fele vettuk az iranyt.

-A szuleid hogy-hogy nem jottek veletek?-erdeklodott.

-A szuleink meghalt egy autobalesetben mikor meg kicsik voltunk.Arvahazban nevelkedtunk de ez szerintem meg sem latszik rajtunk.-probaltam elviccelni a mondandom veget.

-Bocsi,hogy felzaklattalak.

-O,ugyan.Nem zaklattal fel.-mosolyogtam es feltettem a kavet fonni.Elena nem tudhatta,hogy vampir vagyok.Ugyanolyan voltam mint o.Meg a legzest is megtanultam bar semmi szuksegem nem volt oxigenre.

-Es milyen itt Mystic Falls-ban.Meg soha nem jartam itt,csak tudod nagyon megtetszett a kornyek.-magyaraztam.

-Nagyon szep a kornyek.Amugy szomszedok vagyunk,barmikor atjohettek ha akartok.

-Koszonom,ez nagyon kedves tolled.-kacsintottam.Mar messzirol halottam Roxette lepteit.Remelem,hogy nem ugrik neki Elena-nak.O meg nem tudtja ugy kontrolalni szomjat mint en.

-Roxette menj fel szelsebesen az en szobamba es tedd az agy ala a vert.Vendegunk van.-uzentem neki a gondolaimban.Mivel o nem volt erre kepes csak remelni tudtam,hogy ugy cselekszik ahogy en mondtam neki.Ket pillanat mulva meglattam ot de akkor mar nem voltak a verestasakok a kezeben.

-Elena be szeretnek valakit mutatni,ez itt a noverem Roxette Blaint.-mutattam Roxette-re mire kozelebb ment Elena-hoz es megrazta a kezet.

-Elena Gilbert vagyok.-mutatkozott be Elena is majd mind harman leultunk.Roxette nagyon feszult volt gondolom erezte Elena verenek az illatat.A kave kifott szoval mindenkinek toltottem.Csendben ultunk,Elena a telefonjaval babralt.Ugy lattam SMS-t irt.Muszaly volt belehalgassak a fejebe,hogy megtudjam mit ir.Mindig is kivancsi termeszet voltam.

"Stefan uj szomszedok koltoztek Sophia hazaba de valami nagyon nem stimmel veluk.Nezz utannuk a nevuk Alexandra es Roxette Blaint."-Elena maris gyanakszik.

-Elena van mar pasid?-erdeklodtem.

-Ah,igen van pasim.Es neked?

-Nincs es nem is szeretnek.-nyeltem egyet.-A pasikkal mindig a baj van.Nem tudhatod mikor csalnak meg vagy valami.

-Eretem,de Stefan a pasim velem soha nem tenne ilyet.-mondta majd megitta az utolso csepp kavejat is.

-Lanyok mennem kell,de mit szolnatok holnap este egy csaladi vacsorahoz nallam.Ott lesz a pasim is meg en es meg sok ismeros.Szerintem gyertek el.A hazat nem teveszthetitek el.Ot hazzal feletettek lakunk.

-Okei,benne vagyunk.-bolintottunk vmajd kikisertem Elena-t.

-Alexandra te olyan ismeros vagy nekem.Nem talalkoztunk valahol?-meregetett Elena.

-Biztosan nem.-mondtam feszulten majd becsaptam Elena orra elott az ajtot.Lehet,hogy kicsit bunko voltam de nagyon nem akarom,hogy felismerjen.Oszinten ezt a vacsorat sem tartottam jo otletnek de muszaly beilleszkednem.Muszaly,hogy Klaus megtalaljon es aztan levaghatom a fejet.